Április végén különleges kirándulásra indultunk – tizennégy ember és hat kutya, köztük három vakvezető, vagyis három látássérült társunk is velünk tartott. Négy napot töltöttünk az Őrség csendes ölelésében, a festői Tókert Vendégházban, ami tökéletes kiindulópontnak bizonyult a környék felfedezéséhez. A kutyák azonnal birtokba vették a kertet, mi pedig igyekeztünk minden percet kihasználni, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból.
Reggeli torna és napi masszázs – a test és lélek egyensúlya
Minden napunkat közös reggeli tornával kezdtük a vendégház tágas udvarán, madárcsicsergés és napfény kíséretében. A gyakorlatokat úgy állítottuk össze, hogy mindenki számára követhető és élvezetes legyen – akár vakvezető kutyával, akár nélküle. A mozgás segített ráhangolódni a napra, a kutyák is lelkesen vettek részt saját „nyújtózkodásukkal”.
A testi-lelki feltöltődést naponta elérhető masszázs kezelések is támogatták, amelyeket a résztvevők előzetes beosztás szerint vehettek igénybe. Volt, aki mélyrelazító masszázst választott, más pedig inkább egy frissítő hátkezelést – mindenki megtalálta a számára legjobb lehetőséget. Ezek az alkalmak különösen jólestek a túrák után, segítettek letenni a feszültséget és mélyebben kapcsolódni önmagunkhoz is.
Őriszentpéter: hagyomány, természet és dödölleillat
Kirándulásunk első napján a környék központját, Őriszentpétert fedeztük fel. A kisváros különleges atmoszférája, népi építészete és rendezett portái azonnal elvarázsoltak minket. Rövid sétánk során megálltunk a Siskaszer és Templomszer városrészeknél, megnéztük a román kori Árpád-kori templomot.
A nap fénypontja azonban egy gasztronómiai élmény volt: megkóstoltuk a híres dödöllét, az őrség egyik legismertebb ételét. Ez a krumplis-lisztes finomság, tejföllel tálalva, igazi komfortkaja, amit mindenki lelkesen kanalazott, kutyáink is csak irigykedve figyelték az asztal alól.
Második nap: Ispánk és a vadon ösvényei
Másnap egy vadregényes túrára indultunk Ispánkra. A túraútvonal kevésbé járt, de annál izgalmasabb volt – patakokon átkelve, erdei ösvényeken haladva értünk el ebbe az apró faluba. Ispánkban kevés hely volt nyitva, de sikerült eljutnunk a csokimanufaktúrába, ahol egy kis eladótér várt minket. Itt finom kávét és bonbonokat kóstoltunk, sőt néhányan szuvenírként kézműves csokoládét is hazahoztak.
Piac, bringák és a Vadása-tó
A nap másik fele több részre szakadt: néhányan Őriszentpéter piacára mentek, ahol helyi termelőktől vásárolhattunk különféle finomságokat – sajtokat, szörpöket, mézet.
Hat fő azonban bringára pattant, és egy hosszabb, 52 kilométeres kerékpártúrát tett meg a környéken. Az út során megálltak a gyönyörű Vadása-tónál, ahol pihentek, fotóztak, és élvezték a friss levegőt. A visszaút kellemesen fárasztó volt, de mindenki elégedetten tért vissza a vendégházhoz.
Paprikás krumpli a bográcsban – közös vacsora a kertben
Az estét egy igazi közösségi élménnyel zártuk: paprikás krumplit főztünk bográcsban a kertben. A munkát megosztottuk: volt, aki pucolt, más kevert, valaki a tüzet őrizte. Mire a nap lement, elkészült a finom vacsora, amit hosszú asztalnál, együtt fogyasztottunk el. A kutyák is kaptak egy kis finomságot (természetesen só és fűszerek nélkül), és mindenki boldogan, jóllakottan zárta a napot.
Hazautazás három autóval
Vasárnap reggel együtt pakoltunk össze, és három autóval indultunk vissza. Bár fáradtak voltunk, a közösen megélt élmények, a nevetések, a csendes séták, a finom ételek és a hűséges négylábú barátaink társasága mindenkit feltöltött.
Ez a négynapos kiruccanás nemcsak egy kirándulás volt, hanem egy kis időre közösséggé váltunk – emberek és kutyák, látók és látássérültek, együtt. Az Őrség vendégszerető világa és csendes szépsége mindenkit megérintett.
Őszintén az élményekről – az Őrség másik arca
A csodás pillanatok mellett néhány meglepő tapasztalat is színesítette az utazást. Bár túrázni indultunk, rajtunk kívül alig találkoztunk más kirándulókkal – a híres rezgő nyár tanösvényen is magunk voltunk, és az Ispánkra vezető útvonalon sem láttunk más természetjárót. A csend és az elhagyatottság sajátos hangulatot adott, de nem azt a pezsgő, életteli Őrséget kaptuk, amit a filmekben és reklámanyagokban ígérnek.
A piac ugyan nem volt drága, de a kínálat szerény volt, inkább egy kisebb helyi vásár hangulatát hozta. Ispánkon pedig – bár a természet szépsége kárpótolt – alig találtunk nyitva tartó helyeket. A csokimanufaktúra eladótérként működött, de a kiszolgálás rideg, személytelen volt, nem azt az élményt adta, amit egy családi vállalkozástól vártunk volna.
Mindezek ellenére a közös élmények, a reggeli tornák, a túrák, a vacsorák, a kutyák és a masszázs mégis igazi értéket adtak az ott töltött napoknak. Sokan vissza fogunk még térni, de másfajta elvárásokkal – most már nem a képek, hanem a saját élményeink alapján. Az Őrség élőben csendesebb, nyugodtabb és egyszerűbb, mint ahogy elképzeltük – de pont ettől tudott igazán megérinteni.
