Az idei túratáborunk különlegesre sikerült – az időjárás elsőre próbára tett minket, hiszen az első nap és a második feléig is esett az eső. De talán épp emiatt vált igazi felszabadulássá, amikor két csoportban átkeltünk Városlődről Úrkútra, és a természet új arca fogadott minket.
Az elvonulás célja az volt, hogy a természetben és közösségben töltött napok során feltöltődjünk, közelebb kerüljünk önmagunkhoz, és kipróbáljuk a testet–lelket támogató gyakorlatokat.
Az első este különleges hangulatban telt: a tervezett közösségi programot az eső miatt bent tartottuk, így társasjátékokkal ütöttük el az időt. Volt szereplős játék, és sokak kedvence lett a kockapóker, ami gyorsan összekovácsolta a társaságot.
A harmadik napon a résztvevők hősiesen nekivágtak a Bakonybélbe tartó szakasznak is. Ez a nap a testtudatosságról és önismeretről szólt, miközben az Országos Kéktúra útvonalát jártuk. Bár a táblák néha tréfásan visszafelé számolták a hátralévő kilométereket, a végére kiderült, hogy bizony 27 kilométert tettünk meg. Ez a kihívás mindenkiből a legjobbat hozta ki, és valódi csapatélménnyé formálta a napot. Este ismét masszázs, vezetett beszélgetések és játékok segítettek a lecsendesedésben és feltöltődésben.
Azoknak, akiknek a hosszú túra nem volt vállalható, a program Bakonybélben szerveződött. Megnéztük a Bakonyi Gyilkos tavat egy kellemes 6 kilométeres séta keretében, majd a Kálvária után a Szent Kút kápolnát.
Az utolsó reggelen egy csendes sétával búcsúztunk a környéktől, majd Ajkára indultunk, ahol a Csinger-völgyi programmal zártuk a tábort.
Ez a néhány nap sokkal több volt, mint egy túra: a természet, a közösség és az önismereti gyakorlatok együttese igazi elvonulássá tette az eseményt. A közös élmények, a váratlan esők, a hosszú kilométerek és a közös nevetések mind hozzájárultak ahhoz, hogy minden résztvevő feltöltődve térjen haza.
Hamarosan jelentkezünk videós összefoglalóval is! 🙂
