Bárki kérheti, hogy elvonulással és áhítattal legyen a túra megtartva, ennek szabályairól adok közre egy kis hasznos listát.
Nekünk nem ez a célunk az alkalommal, hogy a fizikai részt teljesítsük csupán. Az útvonal olyan, hogy bármikor fel tudom függeszteni, nem okoz nehézséget egyik állomásról sem a hazajutás, így az időzésnek nincs akadálya.
Lentebb a lelkigyakorlat jellegéhez adok néhány pontot.
„A zarándoklat egyben egy lelkigyakorlat is, amelyben közelebb kerülünk saját magunkhoz, megismerjük határainkat, hogy mire vagyunk képesek és lelkileg épülünk, közelebb kerülünk a teremtéshez is felismerve egymásban, a teremtett világban és önmagunkban.”
- Hagyjuk otthon a technikát. (Vagy tegyük el, én követem az útvonalat és módosítom, ha kell.)
- Ne legyenek elvárásaink.
- Nem számít, ha nem jutunk el sehova.
- Lassuljunk le, felejtsük el az időt.
- (Menjünk az orrunk után és ne siessünk, ha a fenti két pont nem lett volna elég.)
- Legyünk a jelenben / Tudatos jelenlét.
- Hagyatkozzunk a testünkre, figyeljük, hogy mire irányít bennünket.
- Csupán ízlelgetjük a természet kínálta hangokat, szagokat, látványt és engedjük magunkat az erdőbe. Fogadjuk magunkba a természetet a fülünkön, szemünkön, orrunkon, szánkon, tenyerünkön és talpunkon keresztül.
- Keressünk helyet magunknak. 😊
