Négy nap, négy teljesen különböző arcát mutatta meg nekünk a Pilis.
Az első napon Solymárról indultunk a Kéktúrán Csobánka felé. Az időjárás végül felülírta a terveinket, és a nyári zápor emlékeztetett arra, hogy a természetben mindig ő az úr. Néha a legjobb túraélmény nem az, amikor minden terv szerint alakul, hanem amikor megtanulunk együtt haladni azzal, amit kapunk.
A következő nap már Pilisszentkeresztről indultunk. A piros jelzésen kapaszkodtunk fel Dobogókőre, majd végigjártuk a Thirring-körutat, amely a Pilis egyik legszebb panorámaköre. A sziklaperemek, a bükkösök és a vulkanikus hegyvidék különleges hangulata jól megmutatja, miért vált Dobogókő a magyar természetjárás egyik jelképes helyszínévé. A Mária-emlékhelynél időztünk egy kicsit, ahol a csend szinte magától hívja az embert egy kis megállásra és befelé figyelésre.
A harmadik napon felkerestük a Pilisszentléleki pálos kolostor romjait. Ez a hely több mint hétszáz éve őrzi a magyar alapítású Pálos Rend emlékét. A kolostor egy egykori királyi vadászkastély helyén alakult ki, falai között királyok és szerzetesek egyaránt megfordultak, majd a török idők pusztításai után romként maradt fenn. Ma is különleges nyugalmat áraszt, mintha a kövek emlékeznének mindarra, amit az évszázadok során láttak. Innen a Remeték útjának bevezető szakaszán is tettünk egy rövid sétát, amely a pálos lelkiség, a csend és az elvonulás világába enged bepillantást.
Az estét már Szentendrén töltöttük, majd utolsó nap a Bükkös tanösvényen indultunk el. A forrásvidék Dobogókő alatt fakad, a patak pedig végigkíséri az utat egészen a Dunáig. Szimbolikus lezárása volt a túránknak: a hegyekből induló víz útját követtük egészen addig, amíg a nagy folyó részévé nem vált.
A Pilis különleges hely. Nemcsak természeti szépsége miatt, hanem azért is, mert évszázadok óta királyok, szerzetesek, remeték és zarándokok útjai találkoznak itt. Pilisszentkereszt környéke középkori kolostorok, források és erdei ösvények vidéke, ahol a történelem és a természet ma is szorosan összetartozik.
A túra számunkra még egy külön élményt tartogatott. Marcival ezúttal a saját, közösen átalakított lakóautónkkal érkeztünk, míg a többiek apartmanban szálltak meg. Esténként együtt főztünk, grilleztünk, beszélgettünk, reggel pedig tornáztunk.
Köszönöm mindenkinek, aki velünk tartott ezen a négy napon. Ismét bebizonyosodott, hogy a Kitaposatlan túrái nem csupán kilométerekről szólnak. Sokkal inkább arról, hogy időt adjunk magunknak lelassulni, beszélgetni, figyelni egymásra és néha egyszerűen csak csendben jelen lenni az erdőben.
Találkozunk a következő ösvényen. 🌿
